Lappföldön jártunk az ATA-val...

Az ember nem is gondolná, hogy az élet megajándékozhatja olyan lehetőséggel, amiről addig soha nem is álmodott. Nos, velem ez történt. Egy 24 órás utazás után Finnországban találtam magam. Jóformán fel sem, fogtam, hogy mi történik, az események ezerrel pörögni kezdtek, és magukkal ragadtak az új világ forgatagába. Inaritól nem messze, a Vasatokka Youth Centre-ben megrendezett ifjúsági csere rengeteg lehetőséget nyújtott a résztvevői számára. Életemben először vettem részt ilyen cserén és jóval túlszárnyalta minden elképzelésemet. Szoros barátságokat kötöttem lengyel, orosz valamint finn nemzetiségű fiatalokkal és egy élmény dús hetet töltöttünk együtt. Érdekes és egyben szórakoztató volt szavakat tanulni egymás nyelvén, mindemellett lehetőség adódott használni és fejleszteni az angol nyelvtudásunkat, mivel ez volt a kommunikáció nyelve. Ha már ezer tó országa, akkor ne felejtsem el megemlíteni, hogy a szállás egy tó partján helyezkedett el, gyönyörű kilátással a téli tájra, és nem maradhat ki a szauna, meg az aurora borealis sem. Türelmetlenül vártuk azt az estét, amikor nem borítják felhők az eget, hogy láthassuk a sarki csodát, amiről már annyit hallottunk. Amikor eljött az este, szájtátva figyeltük a fények játékát. És itt nem áll meg a látványosságok sorozata. Ellátogattunk egy rénszarvas farmra. Ez volt az a hely, amely nagyon sokak álmát váltotta valóra. Utaztunk rénszarvas szánon és etethettük őket a kezünkből. Embert próbáló hideg volt, de annyira égtünk a vágytól, hogy valami nem mindennapi dolognak a részesei lehetünk, hogy jóformán meg sem éreztük a röpke -31⁰C-ot. Aztán egyik nap elindultunk egy felfedező túrára, méghozzá hótalppal a lábunkon. Először azt gondoltam, hogy egy nagyon nehéz és hosszú felfedezés lesz azokkal az óriás tappancsokkal a lábamon, de aztán rájöttem, hogy igazán szórakoztató tud lenni, amikor két ember lába összeakad, és belezúdulnak a néhol derékig érő hóba, majd egy egész tömeg kell, hogy kisegítse őket onnan. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen túra után az ember nem is vágyhat jobbra, mint egy kellemes szaunázásra. Minden este lehetőségünk nyílt használni a szaunát. Hát itt is találkoztam némi furcsasággal. Különös, hogy a finnek meztelenül használják a szaunát és ennek okából külön van a férfiak és a nők számára. Az érdekes az, hogy ők voltak megrökönyödve a látványtól, hogy a többi fiatal fürdőruhában ücsörög mellettük és zavarában már azt se tudja, merre nézzen. Nos, erre csak azt tudtam mondani, hogy sokan vagyunk sok félék, és ez így van rendjén. Utolsó napokra már ehhez is hozzászoktunk, úgy, mint az összes többi újdonsághoz, mint például az, hogy a Mikulás országában ritkán fogyasztanak levest vagy, hogy a finn gyerekek többsége zárkózott.

 


Mielőtt még valaki azt gondolná, hogy az ifjúsági csere csak a látványosságok tömkelegéből állt, elmondanám, hogy mindemellett komoly munka folyt. Beszéltünk a sztereotípiákról, a világ gondjairól és próbáltunk megoldásokat keresni. Újrahasznosítottunk és igyekeztünk elsajátítani a „zöld gondolkodás” alapjait. Nagyon sok mindent tanulhattunk a programok alatt és szórakozhattunk a kreatív feladatok elvégzésénél, amelyek mind játékosan voltak megszervezve. Esténként a különböző nemzetek bemutatták országukat és egy kis ízelítővel szolgáltak, amelyek által nem csak a látványosságokba nyerhettünk betekintést, hanem az ízek világába is. Egy szóval egy percig sem unatkoztunk. Nagyon gyorsan eltelt és mindenki szíve azt súgta, hogy: „Én még nem akarok hazamenni!”.
Viszont eljött a fájó búcsú pillanata is, és nem szégyellem bevallani, hogy könny borította arccal köszöntünk el egymástól. Nagyon összeszokott közösséggé kovácsolódtunk, és mindenkinek nehéz volt ott hagyni azt a fehér csodavilágot. Összességében számomra egy feledhetetlen élmény marad, és nyugodtan kijelenthetem, hogy életem egyik legszebb, leghidegebb, de ugyanakkor a legigazibb telét töltöttem Finnországban.

 

Csomor Ágota XI. A osztályos tanuló beszámolója

 

finn2

 

finn1\

 

finn3

 

 

Partnereink

fp

elka i