Erdõ, erdõ, erdõ

Október 4-én, a székelyudvarhelyi Magánerdészet Nyílt Napján ellátogattunk a sóskúti erdőbe és lehetőséget kaptunk arra, hogy más szemszögből ismerjük meg az erdőt.
A mai világban már sokkal könnyebb egy erdésznek, mivel segítségére van a technológia. Nem kell naphosszat a papírok felett számolnia, hanem csak beírja a fák adatait, például magasság, átmérő és egy applikáció segítségével megkapja a fa további adatait.

Már tudjuk, hogy helyenként miért különbözik az erdő felépítése. A válasz nagyon egyszerű és logikus, míg egy magánterületen minden évben ugyanarról a helyről vágják ki a fákat, addig a közterületen mindig máshonnan, így kevésbé feltűnő a változás. Azt tudni kell, hogy általában csak a beteg vagy nagyon idős fákat vágják ki, hogy a szép és erős egyedek maradjanak meg a jövő generációnak. Az erdészeknek sem áll jogukban azt csinálni az erdőben, amihez csak kedvük van, ugyanis komoly szabályokat kell betartaniuk, melyek egy könyvben vannak összefoglalva az elkövetkezendő tíz évre vonatkozóan.

 

Pár jelet is sikerült megjegyeznünk:

  • függőleges piros sáv: a parcellák határait jelzi
  • vízszintes piros sáv: az erdő szélét jelzi
  • piros M betű: a kihalt, kivágható fákat jelzi

 

Emellett megtanultuk, hogy a földbe szúrt piros lécek segítségével lehet megszámolni az újonnan ültetett csemetéket. A léctől hat lépésre kezdjük számolni a csemetéket, majd ha visszaértünk kiindulópontunkba, meg kell számolnunk egy sort a lécig. Összeszorozva tehát megkapjuk a csemeték számát.

Köszönjük ezt az élményt az egész X.A. osztály nevében a tanárnőknek, akik felelősséget vállaltak értünk, és az erdészeknek is, akik türelemmel végighallgatták az olykor butaságnak tűnő kijelentéseinket és bevezettek egy kicsit az erdész szakmába.

Nagy Kriszta és Gálfi Kitti, X. A

 

 

erdo w

erdo w

Partnereink

fp

elka i